Bizony, eltelt 5 hónap, letelt a küldetés öthatoda, ilyenkor akarva-akaratlanul is számot vet az ember, hogy mi is történt ebben az igen mozgalmas időszakban. Sok helyre sikerült eljutni, bár a legtöbb idő Buenos Airesben telt. Azt hiszem, továbbra sem leszek egy nagyvárosi ember, még mindig jobban magával ragad a vidék... hogy miért is, azt ebből a posztból láthatjátok :D

Amióta nem írtam, sokminden történt, a legmozgalmasabb hónap az október volt. Eljutottunk Uruguayba, és Argentina déli részére, Barilochéba is.

Emitt a képek következnek, alább pedig egy-egy rövid leírás:

A látnivalók Uruguay   

San Carlos de Bariloche

MOntevideo felé szerencsére le kellett szállni Colonia óváros felé, hogy átszállhassunk a fővárosi buszra. Régi hangulat, portugál (?) típusú házak, egy csomó kézműves csecse-becse, utcai árusok, felismerhetetlenül elrejtett múzeumok, és gyönyörű partszakasz - dióhéjban ennyi. Sajnos csak 1-2 óránk volt, ez arra volt elég, hogy a hangulatából egy kicsi átjöjjön.

Aztán következett a főváros, ami olyan mint Bs As...Azt mondják Uruguayról, hogy 4 millió ember lakik benne, 6 millió bárány, és még több szarvasmarha... szóval ha állaturalom lehetne a földön, itt megtörténhetne. Az első benyomások: Sokkal nyugodtabb mint Bs As, valahogy kedvesebb városnak tűnt. A fővárosban a plaza-ra mentünk ki, illetve a sétálóutcán volt lehetőség körülnézni, és néhány percet eltöltöttünk a kikötőben is.

Eljutottunk még Punte del Este-re is, amit az itteni riviéra, nyáron, strandszezonban állítólag tele van homokos tengerparta áhítozó turistákkal. Nagyon szép volt így is, még a tél-tavasz határán, a képeken majd láthatjátok. A kikötőben sirály- és fókarengeteg volt, illetve a hangulatos halászhajók gyönyörűek voltak. A vendéglátóink tündérek voltak, ez volt az egyik legjobb munka-túra.

A másik nagy élmény Bariloche volt, ami pedig "Argentina Svájca"-ként híresült el. Hegyek, tavak, Patagónia, magaslatok mindenfelé. Olyan levegő van itt, ami elmondhatatlanul tiszta, hatszázféle fenyőfaj, kanyargós hegyi utak... egy reggel még ki is mentünk futni Annával (bár én nagyrészt inkább csak sétáltam, és gyönyörködtem a tájban :D) Itt eljutottunk Villa Angosturara is, ami talán még gyönyörűbb mint Bariloche. A "belvárosban" minden fából van, a sétálóutcák, az épületek.. minden :)  Bariloche neve amúgy a "mapudungun" (indián) "Vuriloche" kifejezésből jön, ami azt jeletni, hogy "emberek a hegyek mögött".

Ja, és egész Argentína gimnazistái ide jönnek egy "érettségit" megelőző osztálykirándulás-szerűségre... ami zajos mulatozásokba szokott torkollani.

Beszéljenek helyettem a képek, én majd élőben úgyis ;)

Puszi mindenkinek! Hamarosan karácsony! ;)

Be kell valljam, ennek a posztnak a publikáláshoz már legalább hetedszerre állok neki, de most elhatároztam, hogy nem állok fel, amíg kész nem lesz! :D Szóval a dolgok júliusban történtek, még a végén, de az emlékek még mindig intenzívek, majdnem a legjobb hét volt az ottani - az itteni fél évből (azóta volt még egy csodás hetem, de arról majd később ;)

Július végén fogtuk magunkat Annával, és elmentünk Saltába, íme a beszámoló róla, fogadjátok szeretettel:

Személy szerint már számoltam a napokat, vágtam a centiket, hogy mikor érkezik már el július 17-e péntek, amikor is végre kiszabadulhatunk a nagyvárosból. Szerencsére elérkezett a nap, este hatkor indult a busz, de annyira sikerült ráparáznom a helyi közlekedésre, hogy már négykor ott toporogtam Retiron, a Buenos Aires-i giga-mega buszállomáson (ami tényleg kb akkora mint otthon egy kisebb falu...). Nem volt gond, legalább megnéztem a környéket, egy óratorony, egy 18 sávos autóút, de legalább sütött a nap :D. Anna is ott volt már ötre, úgyhogy nagyon kényelmesen kiértünk - persze a végén volt egy kis rohanás, merthogy valami száz nemtudomhány buszbeálló van, és alig akarták kiírni a buszunk indulását 10 perccel előtte... Sebaj, nagy város, sok emberek,  hosszú utak :). A lényeg, hogy elindultunk, a busz remek volt, az út kb 22 óráig tartott, ággyá hajtható ülésekkel, vacsorával, reggelivel, mintha csak a repülőn lennénk.

Szombat délelőtt meg is érkeztünk Saltaba, megtaláltuk a szállást (ami egyébként a legjobb volt, színes, hangulatos, nagyszerű emberekkel), és az első nap még a városban maradtunk. Megnéztük a templomot (a képek között a rózsaszín, habcsókfeelingű óriástemplom), körbejártunk a városban, és lefoglaltuk a következő négy nap túráit: '1. Purmamarca, Humahuaca 2. Cachi és a kaktusznemzetipark 3. Salinas Grandes és San Antonio de las Cobres, 4. Cafayate

Ha valaki vizuálisan is szeretné élvezni a tájat (megéri), kattintson ide, és itt láthatjátok az albumot. Nagyjából el vannak nevezve, enjoy it! :D FÉNYKÉPALBUM

Szóval első nap volt Humahuaca a fő cél, és útban odafelé még megálltunk pár helyen, mint Purmamarcában, Tilcaraban. A fő látványossága ennek a résznek a színes sziklák voltak, amelyek a vöröstől a zöldig, barnáig, néha ólmos kékig mindenféle színben tudnak pompázni. Szerencsénk volt, mert délelőtt szép napsütéses nap volt, így teljes pompájukban láthattuk őket. Purmamarca nagyon aranyos kis falu, természetesen minden tele van portékával, az utcák, a boltok, viheti minden túrista a mágneseket, cipőket, takarókat, lámaszőr pulóvereket, és mindent, mi szem szájnak ingere. Itt nagyon sok indián él, a hegyekben szinte csak ők laknak, a forgalmasabb helyeken árulnak mindenféle csecsebecsét, ruhát, kézműves terméket, még a magas részeken is voltak savanyított zöldségek, lekvárok, aminek mondjuk nem látom sok értelmét, hiszen valószínű fel kell vinni az alapanyagokat, de biztos kelendő cucc, úgyhogy azért viszik fel...

Ebédnél megkóstoltuk  a Locro-t ami egy nagyon helyi étel (ilyen mindent bele kategória), illetve a lámahúst (bocsának minden lámától ezúton is...:( ). Sok olyan étel van itt, ami az "egyszer megkóstoltuk" kategóriában marad, és nem is kívánkozik a mindennapi eledelek közé, dehát szerencsére nem vagyok egy gasztro-turista, szóval túlélem ezt a részt, és inkább fókuszálok a gyönyörűségekre, amiket láthattunk.

Visszafelé megálltunk Maimara előtt, ahol szintén gyönyörű sziklák voltak, illetve volt szerencsém találkozni életem legnagyobb láma-szobrával. A lámakultusz itt igen erős, ahová csak lehet, mindehová lámák kerülnek (falfestés, ruhák, szobrok a hegyek közepén.) Belül jókat mosolyogtam, hogy a lámaizmus itt is és keleten is mennyire elterjedt ;)

Második nap következett Cachi, ahol még többet voltunk hegyek között. A délelőtti borút kompenzálta a hely misztikussága - ez az a hely, ahol inkább a képek beszélnek önmagukért, s nekem inkább hallganit érdemes :)

A nap kulináris szempontból viszont kiváló volt, ugyanis egy szinte észrevehetetlen étterembe tévedtünk, ahol talán az egész hét legjobb kajáját sikerült megkóstolni, egy jóféle vörösbor társaságában. Óriási rántotthús, hajszálvékonyra kloffolva, és rántva, sajttal, pradicsommal - nyamm :D

Harmadik nap először Alfarcito, egy kis helyi falu volt az első megállóhely, ahol tulajdonképpen egy templom állt, egy iskola és egy közösségi ház, valamint nyoma volt annak, hogy ide is bekúsznak az Earthship-féle mozgalmak (vagy lehet h innen indulnak talán?), és itt is láthattunk egy újrahasznosított üvegekből készült házat. A frankó az volt, hogy simán műanyagpalackot is használtak, és tartósnak tűnt.... egy próbát megér... :)

Utána mentünk San Antonióba, ami egy bányaváros volt, bár nekem ez nem tűnt fel, mert lenyűgözött az öttani templom. Tágas volt, szép volt, egyszerű volt, és jó energiái voltak. Szóval ez a falu nagyon tetszett ;)

Majd mentünk még tovább, útközben láttunk kis kőrakásokat, ami itt is szervesen beépült a helyi hitvilágba - a kőhalmok hasonló funkciót töltenek be, mint a kurgánok, azt mondják, hogy ez "Pachamama szája" - vagyis a Földanyácska szája, és itt lehet vele "kommunikálni", áldozni, kérni...

Utána következett a szikrázó sóbánya-fun, ahol nagyon elvoltunk Annával, én remekül szórakoztam :DD (Lovagoltunk sólámát, a bátrabbak meg is kóstolták a sóépületet :)) Ja, és ami vicces, hogy hoztam onnan néhány sópiramist, ajándéknak szántam, de most akkora pára van Buenosban, hogy kb a fele már el is tűnt... szóval lehet, hogy sótalanul megyek haza...

A negyedik nap ismét felért egy vizuális orgazmussal, mert a legváltozatosabb tájakon mentünk át: erdős hegyek, erdőtlenek, vörös sziklák, kék ég, kondorkeselyű, fluoreszkáló zöld fák, óriás kanyonok, indiánének, örömugrás, szép UK englishsel beszélő vezető, és még megismerkedtünk Susannal is, aki Ausztráliából jött, és magyar az édesanyja! :D Szóval remek nap volt, itt is inkább majd a képek beszélnek, meg majd az év vége felé én is, élőben :))

Amit még meg szeretnék említeni, hogy az út során rengeteg helyen láttunk kitéve piros ruhadarabokat, papírokat, zászlókat, ez egyfajta védelmi funkciót tölt be arrafelé... Az utolsó nap a buszon utazott egy másik guide is, aki nyaralt, és szerencsére mesélős kedvében volt, így hála Anna jó spanyoltudásának több izgi dolgot is megtudtunk. Szóval, egy régi betyár-szerűséghez kapcsoódnak, valamint egy szokás, ami szerint sok-sok helyre kitesznek vizet, palackokban, edényekben, hogy ha valakinek szüksége van rá, akkor tudjon inni. A sztorit majd elmesélem hozzá legközelebb, mert az is nagyon szép.

Röviden ennyi volt a hét, élvezzétek a képeket, és aki teheti, és kedvet kapott hozzá, jöjjön el erre a vidékre, mert mindenképpen megéri! Kívül-belül gyönyörű :D

Csók mindenkinek, szép őszkezdetet kívánok otthonra!

V.

Bizony már kedves dorgálást is kaptam azóta, hogy telnek a napok poszt-talan, de mentségemre legyen mondva, sok a dolog :) Viszont rájöttem, hogy remek barátaim vannak, párezer kilóméteren innen és túl! Annyira, hogy minden kívánságom valóra válik, most épp az egyik legkedvesebbiktől :D Elhagyta a számat (bocs, a klaviatúrámat :D) a "bárcsak lenne aki megírja helyettem a posztot" gondolat, és másnap reggelre ott is csücsült az írás a postafiókomban :D Botveréb utólagos engedelmével meg is osztom ezt veletek, mert nagyon-nagyon örömet okozott, és jót derültem a kedves túlzásokon, a jó humorán és lényeglátásán:

(A köd amúgy itt nem annyira jellemző, de  a reggeli 88%-os páratartalom annál inkább... mi lesz ha még meleg is lesz hozzá... Nem kell a szaunakövekre költeni :D)

Azért nem maradok el én sem a helyi hírekkel :) Szóval, lássuk csak mi is történt: Volt egy disznótoros, ahol házi készítésű kolbász és hurka került a tányérokra a Hungarikum csapat jóvoltából, illetve utána le is táncolhattuk egy jó kis moldvai táncház keretében, Tibinek és Mariannak köszönhetően, ráadásul élőzenére! Ugyanis az itteni magyar táncosok zenészek is, és remekül húzzák a moldvait - dorombon, gitáron, cajon, (na jó, cajonon :D) és hegedűn.

Megnéztük közelebbről a folyópartot Magdival és Annával, erről képeket majd teszek is az albumba, volt egy argentin nemzeti ünnep, amikor is asadoztunk a kertben (a hús ismét nagyon finom volt :D), voltunk a szépművészeti múzeumban, meg egy tök jó vásárban, ahol egy csomó kézműves (és nemez!) cucc volt. Gyönyörű bőrtáskákat lehet errefelé látni, meg olyan cipőket, hogy hejj! Ó, és tökből készült mátés csészék rengetege! Otthon talán nem is tudjuk (én legalábbis nem tudtam), hogy a matézás egy nagyon közösségi dolog is tud lenni. Ráadásul teljesen máshogy fogyasztják mint a többi bármelyik teafélét, itt ugyanis a mates poharat tele kell rakni a fűvel (először csodálkoztam, hogy miért is árulnak a boltban fél-egy és két kilós kiszerelésben matét), felönteni 70-90 fokos vízzel, és úgy szürcsölgetni egy kifejezetten erre alkalmatos szívószállal. Egy ilyen poharat mindenképpen hazaviszek, mert nagyon frankó :D

Volt egy irodalmi est a "Nagy utazásról", ami engem is elindított - kicsit más irányban értelmezem ugyan, de sebaj. Az biztos, hogy az utazás, más helyek megismerése fejleszti a lelket, mert átlépheti saját határait, megismerheti olyan részeit, amit eddig sose, fellebbenti a fátylakat, saját magáról és a világról, amelyet lát maga körül... igazi önismereti kurzus :) Valahogy élesebbé teszi a szemet... bizonyára valami kósza álomport fúj le a menetszél a szemhéjakról ;)

Szóval a magyar közösségben robog az élet, igazi argentínokkal még nem nagyon beszélgettem sokat, de remélhetőleg ez a spanyol nyelv használatával egyenesen arányosan nőni fog.

Jó itt Argentínában, de  nem élnék itt hosszabb távon :) Bár azt mondják, Argentína nem Buenos Aires, és én még csak Buenos Airest láttam. Ez viszont most pénteken változni fog, ugyanis Annával indulunk SALTABA!!! Alpakkák, lámák, színes hegyek, kaktuszok, éljen!!!

Hasta luego, mucho besos :)

V.

imágenes ;)

ui: és megvolt az első cucaracha-találkozásom... én nem is tudtam, hogy erről szól a dal... minden nap tanulok valamit :D

No, hát meglehetősen hosszabb szünet után újra jelentkezem, innen a 18 fokos telek világából, a könyvek mögül, néha emberek közé is keveredem szerencsére, így ismertem meg Lauráékat (akinek már a szülinapját is megünnepeltük), és így költöztem át Mikihez, ahol éppen akadt szerencsémre egy fasza kis szoba :D (na jó, ezt a szót itt sokat hasznáják - kezdem én is átvenni ;)) (és van itt két kis avokado fa megy egy citromfa a konyhában, és babérfa az udvaron!! Lehet szárítani házi babérlevelet!!)

Szerencsére nem unatkozunk, ezért is e nagy foghíj itt a posztok között, de most igyekszem bepótolni egy verbális szépészeti beavatkozással (na jó, vers nem lesz, ne féljetek ;). Szóval, zajlik az élet, könyvtár van, tanítás van, a spanyoltanulás még döcög, de bízom benne hogy hamar elkap valami nagy motiváció, és akkor már habla perfetto :D

Voltunk már Asado-n, ami egy nagyon itteni szokás: szinte minden kertben van egy parilla (téglából épített grillszerű, de sokkal nagyobb, vasráccsal ellátott tűzrakóhely), ahol folyik a grillezés (az asado). Kolbászt, és marhát sütöttek, a marhát egyben, mustáros pácban (tök érdekes amúgy, hogy itt nincs nagy divatja a fűszerezésnek...), olykor megforgatva, a végeredmény nagyon finom lett. És most szeretnék rögtön bejelenteni valamit: a hús itt finom. És ezt most a legkomolyabban mondom. Én alapból nem szeretem a húst, mert sokszor halálszaga van, meg amúgy is egészségesebbnek éreztem magam mindig hús nélkül, de ami itt van kérem, az valami egészen más :D Itt még a sarki pizzázóban is jó a carne, és olyan hamburgert tudnak csinálni belőle, hogy a 10 ujjunkat is... :D Nem tudom, hogy csinálják, de valamit tudnak :)

Az asado egy nagyon közösségi dolog, összegyűltünk, beszélgetés, iddogálás ment, bent a magyar klubban. Mi meg vittünk oda kakaóscsigát Annával, otthon sütöttük a néninél (ahol laktam júniusban). Lett keletje a jószágnak, olyannyira, hogy most szombaton a parancsnoki átadásra (cserkészet) is csináltunk 3 kg lisztből. A legjobb rész a gyúrás volt, Andival, Annával és Lucával, (na jó, majdnem) mindenki gyúrt rajta egy kicsit, aztán a cserkészlányokkal meg kinyújtottuk. Majd teszek fel képeket, egyszer, ha arra is kerül idő - ez most egy képtelen poszt :)

De legyen most elég ennyi, meg annyi, hogy Argentína tegnap 6-1-re legyőzte Paraguayt :P

Puszi Mindenkinek!

élvezzétek a nyarat, és rakjatok el sok baracklekvárt! (decemberben szívesen cserélek majd... adok érte... tejlekvárt! :D TEJLEKVÁR

Aho!

A mai nap megtapasztaltam az első országos leállást Argentínában. No, nekik nem az első volt, állítólag viszonylag gyakori jelenség, csak nekem volt viszonylag új a dolog, de majd ezt is biztos megszokom. Mivel a tömegközlekedés és leállít, jobbnak láttam itthon maradni, bár koptathattam volna a túrabakancsomat, de nem az aszfaltra van az kitalálva. Viszont így kicsit jobban körülnéztem a környéken, és született néhány újabb kép: fákról, madarakról - amolyan kertvárosiasan.

Flora y fauna (katt)

A múltkori városi tripből még kimaradt a tangózás híre. Az a jó itt, hogy vannak ilyen szabadtéri kupolás helyek, ahová esténként az emberek zenét visznek, és táncolnak (minden este mást). Mi most megnéztük a tangót, illetve Fanni táncolta is. Nagyon hangulatos volt, bár engem annyirea a tangó nem fogott meg, de attól még tök jó kezdeményezés!

Holnap kezdődik a munka a könyvtárban, tegnap már láttam, bizony nem fogok unatkozni...

Kitartást a nyárhoz, és aki megy fesztiválra, táborba, az vigyen engem is (gondolatban :)))

Áho!

V.

Egyelőre viszont Buenos feltérképezésénél járunk, bár már rengeteg ígéretes helyről hallottam, ahová itt "mindenképpen el kell menni".

Buenos Aires valóban egy nagyon európai főváros, mondjuk emeletes házak csak a belvárosban vannak; ahol én lakom, ott inkább kis kertes rezidenciák találhatók. Majdnem minden sarkon van egy-egy kis őrbódé - hát igen, a közbiztonság az inkább józsefvárosinak (vagy rosszabbnak) mondható... (de erről szerencsére még csak sztorikat hallottam).

Most már - kedd, szerda, csütörtök, péntek - négy napja vagyok e remek helyen, így már kicsit "beljebbről" tudok írni róla. Van az itteni levegőben valami, amitől az emberek lazábban veszik az életet... Elég nagy a szegénység, mégis tudnak mosolyogni, és kedvesek, segítőkészek lenni. Persze van emögött még sokminden, de arról talán később...

Életvidámság: ötös.

Ami még messzeföldön híres: a húsételek. Jómagam mondjuk nem vagyok egy nagy henteskedvence (én már a 3. napon úgy éreztem, hogy túl sok húst ettem), de azt elismerem, hogy nagyon jóminőségű a marha - a mai empanadában kóstoltam, és levett a lábamról! Azért még egy steaket megkóstolok (a fél év alatt biztosan), de aztán lehet h elég lesz egy ideig a húsból...

A látnivalók közül a napokban megnéztük az Obeliskot...

Ok, ide most képeket szeretnék beszúrni, de rájöttem, hogy túl nagy felbontásban fényképezek... és ezeket lekicsinyíteni most nincs időm, úgyhogy most felpakoltam néhányat a fb-ra, ott meg lehet nézni, eztán pedig kisebbek lesznek a pixelek :)

A képek között látható még a Casa Rosada, a városháza, ahol Evita beszélt, illetve van egy Catedral, ami kívülről semmit nem sejtet a bent lévő szépségekből. Bent még nem fotóztam, de talán el jön annak is az ideje.

Voltunk még a torkolatnál, megnéztük a hidat, illete a torkolatnál (?) lévő nádasnál ettünk egy choritot, néhány fura, helyi madár társaságában.

A városnézős időket lassan felváltja a munka, és a szervezés, amit szintén nagyon várok, holnap már tanítás van, szurkoljatok!

Puszi mindenkinek!

V.

Sziasztok! Üdv mindenkinek, örömmel jelentem, hogy szerencsésen megérkeztünk!

Szinte minden simán ment, ahogy a nagy könyvben meg van írva, szépen landoltunk, aztán kis csapatunk szétszóródott a szálláshelyekre. A szállás jó, a környék csendes, még meglátjuk, hogy itt maradok-e végig, de van a ház előtt két nagy fenyőfa, ami gyönyörű.

Ma  Annával és Fannival nyakunkba vettük a várost, és megkezdtük a buenos aires-i hangolódást. Voltunk a temetőben, ahol szembesültem azzal, hogy a halál utáni emlékállítást itt nagyon komolyan veszik. Képzeljetek el egy óriási területet, tele kis emléképületekkel, amelyeket családoknak, személyeknek állítottak. Majd később teszek fel képeket, csak most még túl nagyokat sikerült csinálni, és a blog.hu nem akarja felnyomni... De megkerestük Evita sírját, láttunk óriási nem tudom milyen fát - de tényleg óriási volt, a törzse akkora, mint egy kisbusz... Volt egy nagy, fura virág, ami úgy néz ki mint egy óriási parabola antenna, és megállapítottam, hogy itt óriásiak az épületek, szeretik a monumentalitást. Az egyetem akkora majdnem, mint nálunk a Parlament....

Sétálgattunk, ettünk empanadat (ez egy helyi rétestészába csomagolt húsos étel), ittunk kávét és elmentünk Mártiékhoz, akik végtelen kedvesek és jófejek voltak, és isteni körözöttet ettünk náluk, ami külön varázslatnak minősül, mert ugye itt nincsen túró... Sokáig beszélgettünk, finom borokat ittunk, remek este volt!

Sok puszi mindenkinek! Élvezzétek a nyarat! :D (amúgy itt sincs hideg, elvileg ősz van, de simán 23-25 fok :)))