Egyelőre viszont Buenos feltérképezésénél járunk, bár már rengeteg ígéretes helyről hallottam, ahová itt "mindenképpen el kell menni".

Buenos Aires valóban egy nagyon európai főváros, mondjuk emeletes házak csak a belvárosban vannak; ahol én lakom, ott inkább kis kertes rezidenciák találhatók. Majdnem minden sarkon van egy-egy kis őrbódé - hát igen, a közbiztonság az inkább józsefvárosinak (vagy rosszabbnak) mondható... (de erről szerencsére még csak sztorikat hallottam).

Most már - kedd, szerda, csütörtök, péntek - négy napja vagyok e remek helyen, így már kicsit "beljebbről" tudok írni róla. Van az itteni levegőben valami, amitől az emberek lazábban veszik az életet... Elég nagy a szegénység, mégis tudnak mosolyogni, és kedvesek, segítőkészek lenni. Persze van emögött még sokminden, de arról talán később...

Életvidámság: ötös.

Ami még messzeföldön híres: a húsételek. Jómagam mondjuk nem vagyok egy nagy henteskedvence (én már a 3. napon úgy éreztem, hogy túl sok húst ettem), de azt elismerem, hogy nagyon jóminőségű a marha - a mai empanadában kóstoltam, és levett a lábamról! Azért még egy steaket megkóstolok (a fél év alatt biztosan), de aztán lehet h elég lesz egy ideig a húsból...

A látnivalók közül a napokban megnéztük az Obeliskot...

Ok, ide most képeket szeretnék beszúrni, de rájöttem, hogy túl nagy felbontásban fényképezek... és ezeket lekicsinyíteni most nincs időm, úgyhogy most felpakoltam néhányat a fb-ra, ott meg lehet nézni, eztán pedig kisebbek lesznek a pixelek :)

A képek között látható még a Casa Rosada, a városháza, ahol Evita beszélt, illetve van egy Catedral, ami kívülről semmit nem sejtet a bent lévő szépségekből. Bent még nem fotóztam, de talán el jön annak is az ideje.

Voltunk még a torkolatnál, megnéztük a hidat, illete a torkolatnál (?) lévő nádasnál ettünk egy choritot, néhány fura, helyi madár társaságában.

A városnézős időket lassan felváltja a munka, és a szervezés, amit szintén nagyon várok, holnap már tanítás van, szurkoljatok!

Puszi mindenkinek!

V.